Új bejegyzés Frissítés

2010.04.07. 15:12 Morzan

-Igen ezzel én is tisztában vagyok, de majd emlékeztetem őket, mit is tettem értük akkor! -Mind tudjuk, hogy mit tettél akkor, de az óta megváltoztak a dolgok! Világunk a pusztulás szélén áll újra. -Hát majd újra helyre állítjuk a rendet! -Nem barátom a mi időnk lejárt. Ez a sorsa minden idősebb fajnak, hogy vezesse az újakat, majd átadja a helyét. -Lehet, de még nincs itt ennek az ideje és szükségünk van  még az erőtökre! -Az idő kerekét nem lehet visszafelé hajtani, de még valóban van dolgunk itt. De most már nem titokban egyedül fogjuk azt végre hajtani, hanem együtt. -Hát úgy legyen! Most pedig küld szét az üzenetet, hogy a Vörös Kéz tanácsba hívja a királyokat! -Igen el fogom küldeni, de most még mindenki alszik, ezért senkinek nem tudok szólni. -Akkor várjuk meg a reggelt, de utána én magam is elindulok a Kindorothonra. -Én is elfogok, menni, de egy kis késéssel, mert sok a dolgom és nem kel mindenkinek tudnia arról, hogy mi találkoztunk már. -Megértelek Zöld testvér. Akkor folytassuk a játszmát, amit elkezdtünk!

2010.04.07. 15:08 Morzan

Villámok cikáztak az égen majd a következő pillanatban minden sötétbe borult. A hegy tetején hamu és füstfelhők gyülekeztek. Lent a hegy gyomrában hatalmas láva folyamok ostromozták a kis szigetszerű képződményeket, amiken hatalmas, több száz esztendős sárkány nőstények várták az utód kikelését. Hirtelen egy villám hatolt be a hegy gyomrába és eltalálta a petyjes szegélyű tojást, ami a király tisztavérű ivadékát hordozta. Egy repedés futott végig a tojáson, majd a repedés pókháló mintában szétterjedt az egész tojáson. Ekkor a nőstények egyszerre ordítottak fel diadalmasan. Hamarosan pedig meg is jött a válasz, mert hatalmas szárnyak ütemes csapásait lehetett hallani, ami ahogyan közeledett gazdájuk egyre hangosabb lett. Mikor, pedig már szinte elviselhetetlenné vált a zaj akkor a kürtőt eltakarva berepült egy hatalmas bíbor test. Ez a test, pedig a Bíbor Sárkány király volt, a sárkány királyok királya és köztük az egyik leghatalmasabb. Mikor leszállt és fel vette emberi alakját fel kiáltott: -Had lássam! ! -Itt van nagy uram. –mondta a legidősebb nőstény. -Á igen. Te valóban az én vérem vagy. -mondta a király. Ha eljön az idő, akkor majd te méltó utódom leszel. Most pedig megmondom a valódi neved, amit mindig titokban kell tartanod!  – mondta gondolatain keresztül, és mindenkorra belevéste az eszébe a kis fiókának. Ám ekkor egy névtelen árny kezdett alakot ölteni a homályban egy lidérc és gúnyosan így szólt az uralkodóhoz: -Lám a világra jött az ivadékod te elkorcsosodott gyík, ám túl későn! -Te itt? Hogy juthattál be ide te pokolfajzat! ? Vigyétek biztos helyre a kicsit! Gyerünk, mire vártok? Tán arra, hogy egymás után lekaszaboljon titeket? A lidérc megindult a nőstények után ám a király olyan erővel csapódott neki, hogy az bele csapódott a kürtő falának. -Te nem állíthatsz meg engem villásnyelvű! -Igaz, de azért megpróbálom! -Nem ismered fel a halált, ha szembekerülsz vele? Ez az én órám! ! Gonosz kinézetű fekete kardját elő rántotta és a magasba emelte, ami fekete tűzben kezdet el égni és elindult a király felé. A király, pedig megidézet maga köré egy energia falat, ám azon könnyedén áthatolt a penge és majdnem eltalálta a királyt. Ám annak sikerült félre ugrania. Majd átment ellen támadásba és futtában felvette a fenevad alakját, és mikor elérte a meglepet lidércet, akkor bekapta és szeme győzedelmesen felvillant. Ám egy pillanattal később kialudt a benne égő több ezer éves tűz, majd a feje hátsó részén kitört a lidérc. A hatalmas test élettelenül terült el a földön a lidérc, pedig a levegőben lebegve mély lélegzetet vett és ezt gondolt: -Hát ilyen lenne a győzelem szaga! Ám majd nem megfulladt a köhögéstől, mert a bűz szinte elviselhetetlen volt, ami a testből áradt.   A nőstények eközben a nagyterem felé futottak az utóddal, aki mit sem értet az egészből ám valami a lelke legmélyén mintha sejtette volna, hogy ez fontos és meg kell jegyeznie! A legöregebb és legnagyobb nőstény vette magához a porontyot és a többieknek megparancsolta, hogy maradjanak és álljanak őrt. Végül az öreg elérte az úti célját és belépett a Királyok szent csarnokába ,ahol a királyok szoktak összegyűlni .Ám most üres volt ,a legközelebbi vértestvér is több száz mérföldre volt. A nőstény oda ment a csarnok közepén álló oltárhoz és mikor oda ért meghallotta húgai csatakiáltását. Tudta kevés az ideje ám a csarnokban oly hatalmas volt a mágia ereje, hogy szinte lépni se bírt. Letette a kicsit az oltárra és el kezdet kántálni egy régen kihalt nyelven. A kis sárkány alakja, pedig megremeget majd megolvadt és egy csecsemővé alakult, a nőstény, pedig egy öregasszonnyá lett. Majd odarohant az egyik szoborhoz, ami egyik hatalmas ősét ábrázolta, ahogy egy baziliszkusszal harcol. Elkezdte végig tapogatni a szobor talapzatának alját és meg is találta azt, amit kereset!  Elfordította a Bíbor címerét, és egy rejtet ajtó nyílt meg előtte. Visszarohant a kicsiért és befutott az alagútba. Amint beért az ajtó bezárult mögötte.  A folyosó, pedig ami az ajtó mögött volt elrejtve egy több ezer éves lépcsőhöz vezetett. Ezt a lépcsőt a hegy előző gazdái vájták a hegybe, mint vészkijárat. A lépcső hosszú volt és meredek és csak néhol volt egy fáklya, ami világított, Ám muszáj volt elindulnia a lépcsőn, ami egészen a hegység lábáig vezetett és csak ott jött fel a felszínre, ahol egy ló várta. Felszállt a hátasra majd elvágtatott a naplementébe az emberek országába Ongmarba. Jól tudta ,hogy hosszú és nehéz út vár rá de azt is tudta mi múlik rajta .    A lidérc dolgát, pedig igen csak megnehezítették a nőstények, mert ők varázslatot használtak, ami nagyon erős volt. A falakból tüskék nőttek ki, amik átszúrták a lidérc testét, ám azok nem okoztak a testén sérülést, mert nem is tartozott abba a világba. Mikor a nőstények látták, hogy a támadásukkal nem értek el semmit, megpróbálták a szellemét száműzni a semmibe, de ő csak nevetett és könnyedén kitört az őt körülvevő szorításból. Újra elővette tüzes kardját és lesújtott. Aminek következtében hatalmas lökés hullám keletkezett és a nőstényeket a falhoz szorította. Az ütéstől, pedig elájultak csak egy maradt az öntudatánál és nyöszörgött egy kicsit, mert hatalmas fájdalmai voltak. Mikor a lidérc oda lépet hozzá azt mondta neki: -Vedd el az életem, mert kudarcot vallottam!- mondta a nőstény. -Nem veszem el az életed, mert te fogod elmondani a gyík királyoknak, hogy itt jártam!- mondta a lidérc. -Mond meg a neved. – szolt a nőstény és kiköpött némi vért, mert fel repedt a szája. -Drothrorin a nevem és Drágnárot küldött!- majd nevetve belerúgott az oldalába és tovább ment. Mikor, pedig odaért felkiáltott: Előlem elfuthatsz, de el nem bújhatsz! Ha elő jössz, megkímélem az életed ! – semmi válasz. Körbe járta az egész termet, mert, csak egy kijárata volt, de nem talált semmit és mérgében kettévágta az egyik közeli szobrot. Miután pedig ki tombolta magát visszament a keltetőbe és levágta a Bíbor egyik agyarát bizonyítékul gazdája számára. Azután elkezdett kántálni: Ashi guntabar gorotrum gontrak! –Mire hátából denevérszerű szárnyak nőttek és felszállt a kürtőbe majd, pedig eltűnt az éjszakában. Közben azon gondolkodott, hogy is magyarázza meg ezt a gazdájának, aki már türelmetlenül várt a kis bérencét.   Ekkor egy sötét szobában a világ túlsó részén egy tüskés páncélkesztyűt viselő kéz felemelt egy ősi sisakot, amit már több száz éve senki nem húzott a fejére. Mögötte, pedig megszólalt egy hang: Szerinted hallgatni fognak rád? -Nem tudom majd, kiderül. -A királyok elveszítették az urukat, és lesznek, akik majd a trónra fognak törni.

[2-1]